Hová tűnt Hópihe?

Petra Soukupová

MEGJELENT! Amikor Martina saját kutyáról álmodott, nem sejtette, hogy Hópihével csak a baj lesz. A kis fehér kölyök hamar megnőtt, és a szertelen nagy kutyát szinte senki sem kedvelte a faluban. De hogy bárki ártani akart volna neki, az addig meg sem fordult Martina fejében, amíg egy napon rá nem talált a hóban. Ekkor veszi kezdetét a nagy nyomozás, amelyben a régi barátok mellett az új fiú is Martina segítségére siet. Vajon sikerrel járnak? Kiderítik az igazságot?


Petra Soukupová egy valódi krimivel örvendezteti meg fiatal olvasóit, amelynek az a különlegessége, hogy létezik egy könyvpárja, az Így lesz a legjobb mindenkinek című családregény. Gyerek és felnőtt párhuzamosan olvashatja a két, különböző nézőpontból megírt történetet, és a szereplőkről beszélgetve együtt csodálkozhat rá a szövevényes emberi kapcsolatokra.





ILLUSZTRÁTOR
Tereza Ščerbová

FORDÍTÓ
J. Hahn Zsuzsanna

KOROSZTÁLY
9+


MÉRET
170×235 mm

OLDALSZÁM
150

ISBN
978-615-6323-10-1

MEGJELENÉS
2023.09.25.

ÁR
5990 Ft


"Petra Soukupová regénye érzékenyen mutatja be a kamaszlány-elbeszélő összetett viszonyát vad kutyájához és annak halálához, és remek arányérzékkel követi hol folyton a kistestvéreivel foglalkozó édesanyja figyelmére áhítozó kisgyermeki, hol a barátaira ok nélkül megsértődő kamaszos, hol pedig az igazságért küzdő, felelősségteljes, „felnőttes” érzéseinek hullámzását. J. Hahn Zsuzsanna ráadásul mindezt egységes, következetes, olvasmányos (kamasz)nyelven tolmácsolja a magyar olvasóközönségnek. Tereza Ščerbová kékben és sárgában játszó, néhol csupán egy-egy karakter körvonalait megragadó, máskor egész oldalakat kitöltő, erőteljes illusztrációi pedig épp olyan ridegek, szépek és élettel teliek, mint ez a különleges történet." Katona Alexandra, kulter.hu

"Az írónő – és kitűnő magyar fordítója, J. Hahn Zsuzsanna – képes arra, amelyre kevesen: a történet révén úgy kerülünk közel valakihez, hogy közben finoman tartjuk is a tőle való távolságot – van időnk és terünk magunkban keresgélni: hasonló fonalakat, hasonló rezdüléseket. 
Ez az olykor szikárnak, szenvtelennek, olykor nagyon is érzelmesnek és bensőségesnek ható elbeszélésmód emlékeztet azokra a játékfilmekre, melyekben kevés beszéddel, de lassú, részleteken hosszasan elidőző kamerajátékkal kísérve jelennek meg előttünk egy bonyolult cselekmény részletei: mindez fokozza a rejtélyességet, amely nem csak a történet dramaturgiáját érinti, de utal a lélek vagy az élet mélységeinek gyakran csak lassan feltáruló rétegeire is." Vörös Júlia, rokaur.hu